|
A panda neve az évtizedek során valósággal eggyé vált a nemzetközi természetvédelem fogalmával. Bár vannak a világon nála még sokkal ritkább állatok is, helyzete kétségkívül kritikus, és adottságai alkalmassá teszik arra, hogy felfigyeljen rá a világ. Hírnevéhez nagyban hozzájárult az is, hogy az 1961-ben alapított természetvédelmi világszervezet, a WWF (eredetileg World Wildlife Fund, később World Wide Fund for Nature) emblémájául választotta.
A panda veszélyeztetettségének több oka is van. Elterjedési területe részben a klímaváltozás, részben az emberi tevékenység miatt meglehetősen kis területre (nem egészen 6000 négyzetkilométerre) szűkült, és ráadásul a világ erősen túlnépesedett pontjára esik. Táplálkozása speciális, hiszen szinte kizárólag a bambusz rügyeit és hajtásait fogyasztja, étrendjének csupán 2%-át teszik ki egyéb növények, gyümölcsök, illetve apróbb állatok. A bambusz növekedése ciklikus, az egyes években eltérő fejlődést mutat, így a pandák, melyek elsősorban a fiatal hajtásokat kedvelik, az idősebbeket nem szívesen eszik, rendszeresen vándorolni kénytelenek, olyan bambuszligeteket keresve, amelyek állapota éppen megfelelő a számukra. A vándorlást azonban akadályozzák a lakott területek, közutak és mezőgazdasági kultúrák, elválasztva egymástól a természetes élőhelyeket. Mivel a bambuszmedvék magányosan élnek, és viszonylag nagy territóriumot tartanak, így állománysűrűségük kicsi, a vándorlásnak tehát a párok egymásra találása szempontjából is jelentősége van.
Medve vagy nem medve?
A rendszerezők között sokáig nem született egyértelmű megállapodás arról, hogy a panda végső soron medve-e, vagy sem: bár általános megjelenése tökéletesen mackószerű, bizonyos anatómiai jellegzetességei miatt kilóg a sorból. Emiatt sokáig külön családban helyezték el, a jelenlegi álláspont (és a genetikai vizsgálatok) szerint azonban mégiscsak a medvefélék közé sorolják. Különleges testi adottságai a speciális táplálkozásnak köszönhetően alakultak ki: ilyen például az a csontképződmény, amelyet hatodik ujjként, a panda „hüvelykujjaként” is szokás emlegetni, noha valójában nem ujj, hanem az egyik kéztőcsont nyúlványa. Ez teszi alkalmassá a panda mancsát arra, hogy a bambuszhajtásokat biztos kézzel megmarkolja, és ettől lesznek mozdulatai emberiek. Ugyancsak a növényevő életmódra való másodlagos áttérés eredményeképpen a panda büszkélkedhet a ragadozók között a legnagyobb őrlőfogakkal: a tudósítások szerint képes akár a bádogból vagy rézből készült tányért is felismerhetetlenre rágni.
A ragadozóról a növényevő életmódra való átállás természetesen kompromisszumokkal jár. A zöld, vegetatív növényi részek (vagyis a szárak, hajtások) rostban igen gazdagok, jól emészthető tápanyagot (cukrot és fehérjét) viszont keveset tartalmaznak, így a pandának sokkal nagyobb mennyiséget kell elfogyasztania belőlük, mint amennyit a hasonló méretű barna- vagy jegesmedve fogyaszt a saját, magasabb tápértékű eledeléből. A fekete-fehér mackók ezért a nap jelentős részét táplálkozással töltik, s naponta akár 10-20 kg bambuszt is bekebeleznek.
Forrás: Képmás családmagazin
|
Kapcsolódó hírek:
MTI: a magyarok harmada annyi olimpiát nézett, amennyit csak tudott
Ashlie
Tíz érmet hozott Pekingből a 172 magyar olimpikon
Drámai csatában negyedikek lettünk - Női vízilabda, bronzmérkőzés: Magyarország-Ausztrália 9-9 (2-2, 3-1, 1-3, 1-1, 0-1, 1-0)