|
2008-03-31
- Diána, mi olyan különleges az olimpiai eskü április 26-i előolvasásán, hogy lapokban erről cikkeznek? Mert a lobogót vinni olimpiai nyitón, az igen, azt értem...
- Az esküolvasás ugyanolyan ritka, mint a nyitóünnepség. Négyévente egyszer adatik meg. Akiket erre felkérnek, azok már letettek valamit az asztalra. Ott vannak eredmények, azokat megbecsülik, például ezzel a gesztussal is. Az egész magyar sportot képviselem majd egy férfi sportolóval együtt az eskütételkor (lapzártánkkor neve még nem tudható - a szerk.).
Ezt figyelik és jegyzik a sportolók. Nekem is a Magyar Olimpiai Bizottságtól telefonáltak - akik engem szeretnek, azok is megkönnyezték a felkérést, elhiheti, én magam milyen megtisztelőnek érzem.
- Ön sportlövő, nem színpadi ember. Lehetne lámpalázas is...
- Nincs mód a visszautasításra, és lámpalázra sem hivatkozunk. Sportolók vagyunk!
- Most csomagol, néhány óra múlva Ciprusra érkezik. Ha megnyeri a Grand Prix-t, kicsit sem lesz lelkifurdalása?
- Miért is?
- Meg fog verni más lövőket, akik ugyanúgy reményteli szívvel mentek a szigetre. A dobogón, főleg nők közt mintha működne valamiféle együttérzés. Odavonja az aranyérmes az ezüstös buksiját, vigasztalja...
- A versenyeken nem figyelhetünk arra, hogy a másiknak mitől lóg az orra. Ha én veszítek, nekem is, azt is emelt fővel kell viselnem. Talán kedvelnek is, mert a győzelemtől nem szállok el, és a kudarctól sem leszek depressziós.
Mindhárom helyen álltam már sokszor, de harmadikként is lehetünk ám nagyon boldogok! A Himnusz nem hangzik fel, de a zászlómat csak felhúzzák. Ha elsőként végzek, az persze más. Például a sydney-i olimpián kimondottan levert volna a pontot sem jelentő negyedik hely.
Ellenben sikerült bronzot szereznem: micsoda örömet jelentett akkor!
Teljes cikk a Képmás áprilisi számában.
Forrás: Képmás családmagazin
|
Kapcsolódó hírek:
Elindult Fazekas Róbert blogja
Elődöntőben a magyar női vízilabda-válogatott
I really col'ndut as
Superb iniaomotfrn h